Számtalan jó ismerőst, barátot gyűjthetsz magad köré az évek során, mégis a legtartósabb, élethosszig tartó barátságot saját magaddal kötheted.
Többnyire a másokba vetett hitünkből táplálkozunk nap mint nap, ahelyett, hogy saját magunk iránt lennénk nagyobb bizalommal. Gyakran bizalmatlanok vagyunk saját ítéleteinket, véleményünket illetően, megkérdőjelezve józan ítéletőképességünket. Néha persze nem árt ellenőrizni önmagunkat, mintegy biztonsági intézkedésként. A kételkedés azonban csupán kísérőjelenség kellene legyen, nem szabad, hogy az határozza meg a fő csapásirányt. Igenis hinni kell saját magunkban!
Előfordul, hogy saját hibáink fölött tudunk legkevésbé szemet hunyni. Egy sikertelen kapcsolat, egy kudarcélmény terhét akár évekig is képesek vagyunk a vállunkon cipelni. Sokszor mintha nem is akarnánk túllépni apróbb tévedéseinken sem, szinte a sikertelenség élményét sulykoljuk önmagunkba. Miért kellene folyton önmagunkat büntetni? Szabadulj meg a bűntudatodtól!
Nem szereted szólóban tölteni az idődet? Ha egyedül vagy, senki sem elérhető, semmihez sincs kedved? Holott mások leszívják az energiádat, töltekeznek a kedvességedből, a humorodból, s végül semmi sem marad számodra. Tervezz egy napot saját kedved szerint: koncentrálj önmagadra, a lehetőségeidre, az adott pillanatra, fölösleges olyan dolgok, emberek miatt aggodalmaskodnod, amik pillanatnyilag nem elérhetők számodra.
A barátainkat több dolog miatt is nagy becsben tartjuk, baráti érzéseinket ki is nyilvánítjuk: nehéz időkben kiállunk mellettük, támogatásunkról biztosítjuk őket, türelmesek, lojálisak vagyunk velünk. Tiszteled-e önmagadat annyira, hogy saját magaddal szemben is engedékeny, megértő viselkedést tanúsítasz?